Filocsevej a Jurányiban a kreativitásról
Esemény típus
Beszélgetés
Időpont
Helyszín
Jurányi Suterene, Budapest, Csalogány u. 45.
Mi az, ami serkenti, és mi az, ami gátolja a mindenkiben ott szunnyadó kreativitást? Hogyan zajlik az új ötletek születésétől a megvalósításig tartó alkotófolyamat? Mi a különbség a képzelőerő és a képzelgés között? Többek között ezek a kérdések is felmerültek az Új Akropolisz Filozófiai Iskola „Café Szókratész” programsorozatának áprilisi állomásán. A beszélgetőműhelynek otthont adó Jurányi Házban csak a frissítők fogytak gyorsan, nem úgy a jelenlévők érvei, amelyek órákon át váltották egymást.
Klebercz Orsolya, az est házigazdája néhány gondolattal felvezette a beszélgetést: elhangzott például, hogy tévedés, hogy bárkiből is hiányozna a kreativitás, ez emberi sajátunk. Az persze más kérdés, hogy kiből mi hozza elő, és – főleg – hogy ki-ki az élete melyik területén veti latba. Lehet az ember művész, tanár, mérnök, szülő, vízszerelő, senki sem éli le az életét úgy, hogy csakis rutinszerűen megoldható nehézségekbe ütközne. Naponta próbára teszi képzelőerőnket egy hirtelen menetrendváltozás, egy konfliktus valamelyik ismerősünkkel, egy kulcsfontosságú szerszám elvesztése stb. – csupa egyedi helyzet, amely egyedi megoldást kíván.
A beszélgetés során kiderült, hogy ilyenkor az új szint megugrásában a kreativitáshoz társul szegődik a képzelet is, amely nem azonos a céltalan képzelgéssel. Abban segít, hogy fejben előre végigjárjuk a megoldáshoz szükséges lépéseket, és kiderüljön, van-e porszem a gépezetben. Így tett Nikola Tesla is, aki csak azután kezdett neki tervei, pl. egy motor gyakorlati megvalósításának, ha elméjében a szerkezet már hibátlanul működött, mikor „virtuálisan kipróbálta”. Ennek a képességnek a szikrája tehát rendelkezésünkre áll, fejleszthetjük, gyakorolhatjuk és kitapasztalhatjuk, milyen körülmények segítenek működésbe hozni.
A beszélgetés három órájában a résztvevők arról meséltek, mi segíti őket a kreatív megoldások előhívásában, hogyan ösztönzi a találékonyság az előítéletekkel való szembenézést, vagy ki miben találja meg az alkotás örömét, legyen az a képzőművészet, mérnöki tervezőmunka, gyermeknevelés vagy az önismeret útja. A fel-felmerülő gondolatokat is olyan gyakorlatok tűzdelték, amelyek a képzelőerő beindítását serkentik. A jelenlévők megtapasztalhatták, milyen, amikor egy jól ismert jelenséget kell pontról pontra elképzelniük, például amikor kézbe vesznek, kettévágnak, megszagolnak majd megkóstolnak egy citromot. Vagy milyen, amikor egy unásig ugyanúgy ismételt cselekvéssort, például a munkahelyre utazást most fejben egészen másképpen visznek végig. Azonban abban is megállapodtak, hogy precízen vizionált lépcsősor, a jó és újszerű terv még nem egyenlő a megoldással. Tenni is kell érte, így a kreativitás végső soron a szellemében végzett cselekvéssel nyeri el valódi értékét.
Klebercz Orsolya, az est házigazdája néhány gondolattal felvezette a beszélgetést: elhangzott például, hogy tévedés, hogy bárkiből is hiányozna a kreativitás, ez emberi sajátunk. Az persze más kérdés, hogy kiből mi hozza elő, és – főleg – hogy ki-ki az élete melyik területén veti latba. Lehet az ember művész, tanár, mérnök, szülő, vízszerelő, senki sem éli le az életét úgy, hogy csakis rutinszerűen megoldható nehézségekbe ütközne. Naponta próbára teszi képzelőerőnket egy hirtelen menetrendváltozás, egy konfliktus valamelyik ismerősünkkel, egy kulcsfontosságú szerszám elvesztése stb. – csupa egyedi helyzet, amely egyedi megoldást kíván.
A beszélgetés során kiderült, hogy ilyenkor az új szint megugrásában a kreativitáshoz társul szegődik a képzelet is, amely nem azonos a céltalan képzelgéssel. Abban segít, hogy fejben előre végigjárjuk a megoldáshoz szükséges lépéseket, és kiderüljön, van-e porszem a gépezetben. Így tett Nikola Tesla is, aki csak azután kezdett neki tervei, pl. egy motor gyakorlati megvalósításának, ha elméjében a szerkezet már hibátlanul működött, mikor „virtuálisan kipróbálta”. Ennek a képességnek a szikrája tehát rendelkezésünkre áll, fejleszthetjük, gyakorolhatjuk és kitapasztalhatjuk, milyen körülmények segítenek működésbe hozni.
A beszélgetés három órájában a résztvevők arról meséltek, mi segíti őket a kreatív megoldások előhívásában, hogyan ösztönzi a találékonyság az előítéletekkel való szembenézést, vagy ki miben találja meg az alkotás örömét, legyen az a képzőművészet, mérnöki tervezőmunka, gyermeknevelés vagy az önismeret útja. A fel-felmerülő gondolatokat is olyan gyakorlatok tűzdelték, amelyek a képzelőerő beindítását serkentik. A jelenlévők megtapasztalhatták, milyen, amikor egy jól ismert jelenséget kell pontról pontra elképzelniük, például amikor kézbe vesznek, kettévágnak, megszagolnak majd megkóstolnak egy citromot. Vagy milyen, amikor egy unásig ugyanúgy ismételt cselekvéssort, például a munkahelyre utazást most fejben egészen másképpen visznek végig. Azonban abban is megállapodtak, hogy precízen vizionált lépcsősor, a jó és újszerű terv még nem egyenlő a megoldással. Tenni is kell érte, így a kreativitás végső soron a szellemében végzett cselekvéssel nyeri el valódi értékét.
Előadó
Szerző