Az orvos csatorna az égi és földi világ között

Az antik egyiptomi orvoslásról tartott előadást Dr. Németh István akupunktúrás orvos szeptember 28-án az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Rigó utcai központjában. A résztvevők megtudhatták, hogyan vélekedtek a régi birodalomban a gyógyításról, honnan származtatják ezt a magasztos tudást, és hogy az orvosok elsődleges tevékenysége a betegségek kialakulásának megelőzését szolgálta. Mit tanulhat a ma embere a sok ezer éves bölcsességekből az egészségére nézve?

„Amikor az antik egyiptomi orvoslást vizsgáljuk, egy a megszokotthoz képest egészen másfajta szemléletmódot kell elsajátítanunk – kezdte előadását Dr. Németh István akupunktúrás orvos, akinek az egyiptomi orvosi papiruszokról szóló kutatása inspirálta az előadást. Miben érhető tetten például a fent említett különös szemlélet? – Akár ezt is szimbolizálhatja az a tény, hogy az úgynevezett Alsó-Egyiptom a térképen valójában felül, a Nílus forrásánál terül el, ez a birodalom Földközi-tengerhez közelebb eső része, Felső-Egyiptom pedig »lejjebb« található.”

Hasonlóképpen, mai gondolkodásmódunkhoz képest talán szokatlanul gondolkodtak az orvoslásról is. Nem abban „hittek” ugyanis, hogy a ma ismert orvostudomány úgy született, hogy a tapasztalatokból fakadó egyre szerteágazóbb tudás bontakozott ki. Úgy vélték, a tudást, beleértve az írást, a tudományokat, a bölcsességet, a művészeteket, a naptárt, és mindezekkel együtt a lehető legmagasabb szintű gyógyítás ismeretét is mind-mind Thot isten adta az emberiségnek. Ezért is írta Diodórosz (Első könyv, 82. fejezet), hogy ha egy orvos betartotta a gyógyítás lejegyzett törvényeit, de a beteg nem épült fel, a kezelőt nem érte súlyos retorzió, azonban ha a törvényektől eltérő módszerrel próbálkozott, halálra ítélték. „Tudták, hogy a leírtak beválnak, és a bölcsesség istenétől származtatták őket – így az előadó –, és az egyik legfontosabb ránk maradt, Edwin Smith-papirusz tanúsága szerint, amely másolását i. e. 18–16. századra datálják, az egyiptomiak is voltak olyan eredményesek például a sebészet terén, mint a mai orvoslás. Persze más módszerekkel dolgoztak.”

A fentiek azt is jelentik, hogy az orvos egyfajta polihisztor volt, aki a tudomány számos területén magas szintet ért el, hiszen valamennyi ág egyazon forrásból, Thot isteni bölcsességéből fakad. Az egyik ilyennek ismert történelmi alak Imhotep, aki az i. e. 28. században élt, és egyszerre volt építész, író, államférfi, alkimista, asztrológus és gyógyító. Mágusként tisztelték, aki közbenjárt az emberek és az istenek között, és akinek a neve azt jelenti, „aki a harmóniát, a békét hozza, aki a teljességből jön”. Ez a teljesség és harmónia a kulcsa annak, hogy megértsük, hogyan is gondolkodtak az egyiptomiak a gyógyításról.

Az orvoslás általános hieroglif jele egy tegez, benne két nyíllal. „Ahhoz, hogy a nyilak jelentőségét megértsük – mondta Németh István –, érdemes kitekintenünk a görög mitológiára, ahol Apollónnak, a nap, a harmónia és a gyógyítás istenének elengedhetetlen attribútumai tegeze, íja és nyilai. Hogy kapcsolódik össze ez a három, túl azon, hogy a nyilak minden bizonnyal a nap sugarait is szimbolizálják?”

Egy egyiptomi ábrázoláson, amely a gyógyításról szól, a következőket találjuk: fent a napból egy gyógyító szívébe hatolnak a fénysugarak, az alak pedig a kezével „továbbadja” egy ágaskodó kígyónak. „Itt tehát a nap harmonizáló ereje, az isteni bölcsesség, amiről beszéltünk, végigfolyik a csatornán, aki maga az orvos, és elér a kígyóhoz, aki ebben a kultúrában az anyagot jelképezi, vagyis az ábrázoláson azt, hogy az égi harmónia végül elér a beteg testébe. Az orvos tehát nem gyógyít, hanem ő a csatorna, őrajta keresztül gyógyít valami, az ő segítségével nyeri vissza a kezelt azt a lelki-testi harmóniát, amely eredendően az emberé, csakhogy az életünk során többször elveszítjük ezt az egyensúlyt. Ezt úgy fogalmazták meg, hogy az egyiptomi orvos feladata az, hogy megbékíti a két harcos félt, Hóruszt és Széth istent, segít harmonizálni az emberben dúló ellentéteket.

Hogyan juthatunk közelebb ehhez a fajta orvosláshoz? „Ezek a papiruszok, ugyanúgy, ahogy a kínai vagy indiai orvoslás ősi könyvei, mind különös, szimbolikus, mai ismereteinkkel szinte értelmezhetetlen művek. De azt mindenképpen átörökíthetjük korunkra, hogy a gyógyulás elsődleges kulcsa a megelőzés, ami pedig nem jelent mást, minthogy keressük és őrizzük a testi, lelki és szellemi harmóniát.” Egyiptomban az „orvosi hierarchia” csúcsán az általános orvos állt, aki értett mindenhez, amihez a specialisták, de elsősorban a megelőzés mestere volt. Feladata, hogy ne engedje, hogy az ember eljusson a betegségig.

Ha nem ismerjük a gyógyítás mesterségét, akkor magánemberként sokszor a legtöbb, amit tehetünk, hogy olyasmit veszünk magunkhoz, ami segít elérni egyfajta harmóniát. A testünket egészséges ételekkel tápláljuk, lelkünket szép zenével mossuk át, szellemünket magvas, bölcs gondolatok olvasásával vértezzük fel.

Dr. Németh Istvánnal az Új Akropolisz Filozófiai Iskolában a novemberben megrendezendő Egyiptom-héten mélyedhetünk el még jobban az egyiptomi orvoslás rejtelmeiben.