Életre keltettem egy szimbólumot

Minden szimbólum egy titkos ajtó, amely ősi kincseket őriz – régi kultúrák és a természet üzenetét az embernek önmagáról, hogy ki ő, honnan jött és merre tart. Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola budapesti központjában minden hónapban ecsetet ragadhat, aki a különböző motívumok jelentésrétegei mögé szeretne bepillantást nyerni. A májusi műhelyfoglalkozáson mi is részt vettünk, hogy láthassuk, hogyan kel életre egy szimbólum a kezeink között.

A Főnix Kultúrműhely április 27-i szimbólumfestő kézműves workshopján bőven jutott idő az elcsendesedésre, az általam megfestett turul jelképrendszerén való elmélkedésre. Minden szimbólum egy összetett üzenet, amely természeti képek és minták segítségével lelki, szellemi értékeket fejez ki. Hogy megfejtsük, minden részünket mozgásba kell hozni: az elme megérti, a lélek átérzi, a tettek pedig láthatóvá teszik az üzenet lényegét. A szimbólumot magyar vonatkozásai miatt választottam, de a két festékréteg felvitele között eltelt időben a turulmadár jelentésrétegeiről is sok mindent megtudhattam.

Honfoglalási mondánk szerint a magyarok fejedelmének Levédiában, vagyis a Kárpát-medencében való letelepedés előtt volt egy álma: óriási sasok támadtak állataikra, amikor is egy bátor turul megölte az egyik sast, így a többi sas elmenekült. Ezért a magyarok elhatározták, hogy máshol keresnek hazát. El is indultak Pannóniába, Attila egykori földjére, amelyet örökül hagyott rájuk. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, és onnantól kezdve egészen a Kárpát-medencéig mutatta a fejedelemnek és népének a Pannóniába vezető utat. A monda valóságos alapja az lehet, hogy a magyarok valóban addig a helyig vonultak Európában nyugat felé, ahol a kerecsensólyom fészkel.

A turul mindezeken kívül az újjászülető és felkelő nap, az égi tudás, az onnan földre szálló lélek és a benne rejlő megtermékenyítő erő szimbóluma is. Az égi, isteni hatalmat jelképezi, hiszen képes a napig, a megvilágosodásig emelkedni.

A történetek, a mítoszok, a festési, antikolási technikák és a korhű színek megismerése mellett a szimbólumok őrizte titkokból is sikerült valamit megsejtenem. A természet, a világ és főként önmagam titkaiból. Ahogy Seneca is találóan írja: „Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.” Mivel találkozik az ember a külső tevékenység és a belső elmélyedés összekapcsolásakor? Szimbólumfestés közben az anyagon túl egy ideával vagy szellemi képességgel is dolgozhatunk magunkban ilyenkor. Így amikor kézbe vesszük a turult, tudjuk, hogy bennünk is ott rejlik ereje, annak az embernek a jelképe, aki képes minden nappal belül is megújulni.