Szathmáry Emőke

Minden szimbólum egy titkos ajtó, amely ősi kincseket őriz – régi kultúrák és a természet üzenetét az embernek önmagáról, hogy ki ő, honnan jött és merre tart. Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola budapesti központjában minden hónapban ecsetet ragadhat, aki a különböző motívumok jelentésrétegei mögé szeretne bepillantást nyerni. Tudósításunk májusról.

Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola minden hónap egyik szombatján harcművészeti képzést tart az érdeklődőknek. A sorozatban immár negyedik, január 26-i alkalomnak Hegedűs Zoltán taidzsucugyakorló, az előadás és a hozzá kapcsolódó gyakorlatok vezetője „A villámlás harmóniája” címet adta.

Miért nem lehet egy napon említeni Hufnágel Pistit és a Kis herceget? Mit jelent „az idő pénz” mondás, és vajon melyik értékesebb közülük? Többek között ezekre a kérdésekre kaphattak választ azok, akik részt vettek a Kalincsák Tibor vezette időgazdálkodási workshopon.

Akik részt vettek az Új Akropolisz Filozófiai Iskola szervezte előadással egybekötött sétán, lépten-nyomon rácsodálkozhattak arra, hogy Budapest belvárosában megannyi szabadkőműves emlékre, szabadkőművesekről elnevezett utcára és térre, a társaság tagjai emelte épületre bukkanhatunk.

Az előadás elején Pálosi-Magyar Myrtill régész a szabadkőművesség történetét mutatta be nagyvonalakban. A mai napig fennálló titkos társaság a 17. században jelent meg Angliában, hivatalosan azonban 1717. június 24-étől tartják számon, amikor is négy londoni páholy nagypáhollyá egyesült.

Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola szervezte előadássorozat bevezető előadásán Doba Éva tibetológus a tibeti mandalák szimbólumrendszerébe vezette be a résztvevőket. A különböző mandalatípusok elméleti körbejárását az elmélyedést segítő gyakorlatok kísérték.
 

Mi lehet állandó az időben, a természetben és az emberben? Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola tagjai a Weöres Sándor, Reményik Sándor és Kahlil Gibran műveiből összeállított zenés irodalmi esten és az azt követő beszélgetésen azokról az örök értékekről és érzésekről szavaltak és muzsikáltak, amelyek az állandóság bizonyosságát adják a folytonos változásban.

A Mandarinok című filmről beszélgettek a résztvevők az Új Akropolisz Filozófiai Iskola legutóbbi filmklubján. A 2014-ben legjobb idegen nyelvű filmként Oscar-díjra jelölt észt-grúz koprodukció a mai napig tisztázatlan státusú Abháziába, az 1992-es grúz-abház konfliktus kellős közepébe kalauzolja a nézőket. A gyilkos háború helyett azonban a belső harc jut sokkalta hangsúlyosabb szerephez, és fő kérdéssé válik, hogy le lehet-e mondani a bosszúról és helyét átveheti-e a megbocsátás, megismeréssel feloldható-e a gyűlölet, és az emberség és méltóság képes-e mintául szolgálni másoknak. A filmvetítést követő beszélgetést Udvardi Veronika és Bujáki Márton vezette.

Viselkedésünk archetipikus, vagyis ősképekre vezethető vissza. Ebből az alapvetésből kiindulva mutatta be Rusznák György történész a különböző férfitípusokat és egymáshoz való viszonyukat. Tetteik mozgatórugóira, a köztük levő félreértések okaira és feloldásának lehetőségére nem csak férfiak voltak kíváncsiak, a nőknek is tanulságos lehetett az erősebb nem „barátkozási szokásairól” hallani a filmrészleteket és életből vett szituációkat felvonultató előadáson.

Május utolsó vasárnapján Rusznák György történész vezetésével eredtek a rómaiak nyomába az Új Akropolisz Filozófiai Iskola által szervezett aquincumi séta résztvevői. Többek között megtudhatták, hogy az Amfiteátrumban gyakorta nem halállal végződött a gladiátorjáték, hogy csak néhány nap kellett a váláshoz, hogy már az ókori Rómában volt padlófűtés, és hogy a bikaölő Mithrász hívei nem is öltek bikát. A néhány órás, színes részletekkel tarkított időutazáson a huszonhat látogató elképzelhette, hogyan élték a Duna mentén hétköznapjaikat a rómaiak.