Ez azt jelenti, hogy öntudatlan módon elveszítettük az amúgy is nehezen fenntartható figyelmünket, vagy pedig soha nem is volt a miénk.
Kikapcsolódás vagy lazítás
Kétségtelen, hogy elménk – egyelőre – nem képes állandóan figyelni. Sőt, amikor rákényszerítjük magunkat, hogy több órán át figyeljünk, a kis szünetek beiktatása ellenére is olyan fáradtságot érzünk, ami a legnagyobb fizikai fáradtságon is túltesz. Ez azt jelzi, hogy a figyelemnek „lélegzetvételre”, egyfajta kikapcsolódásra vagy változatosságra van szüksége, hogy pihenhessen és újra elérje a vágyott összpontosítást. Csakhogy a kikapcsolódásnak is megvan a kellő mértéke, különben lelkünk megfelelően feszített húrjai teljesen ellazulnak. Egy dolog lélegzetet venni, hogy új erőre kapjunk, és egészen más kipihenni a nem létező fáradtságot vagy a sohasem gyakorolt figyelmet.
A figyelem elkalandozása
Ha a figyelmet nem irányítjuk tudatosan, ráadásul az előbb említett fáradtságtól szenvedünk, észre fogjuk venni, ha egy kicsit is odafigyelünk, hogy szinte természetesnek tűnik a figyelmetlenségre való hajlamunk, azaz menekülünk attól, amire koncentrálnunk kell.
A legkisebb apróság is elegendő – akár érzékszerveken keresztül érkezik, akár érzelmi vagy mentális képzelgésünk eredményezi –, hogy egészen más irányt vegyen a figyelmünk. Ilyenkor hirtelen az emlékek kellős közepén találjuk magunkat, amelyeknek semmi közük ahhoz, amin éppen dolgozunk, vagy arról kezdünk álmodozni, hogy mi lenne, ha..., vagy valami érdektelen zajra, szóra vagy illatra kapjuk fel a fejünket. Sokszor nem is kell semmilyen külső vagy belső ok, mi teremtünk magunknak késztetést, csak hogy eltérítsük figyelmünket.
Az összpontosítás hiánya
Ez a legritkább eset, bár előfordulhat, hogy valaki képtelen arra, hogy összpontosítsa figyelmét. Ebből születnek aztán az olyan félelmek, mint: „képtelen vagyok tanulni”, „semmire sem emlékszem”, „elveszítettem a fonalat” és ehhez hasonlók.
A feledékenység
A figyelmetlenség okozta feledések hanyagságról tanúskodnak. Mélyebb elemzés után rájövünk, hogy nem szenteltünk a dolgoknak kellő figyelmet, ezért is „feledkezünk meg róluk”. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen tudatosan megőrizni azt, ami soha nem ment át a tudatunkon úgy, ahogy illett volna, illetve nem hagyott határozott nyomot, amelyhez bármikor visszanyúlhatunk.
A tévedések
A tudatosság hiánya és a belőle fakadó hanyagság nemcsak feledékenységet okoz, hanem számos, többé-kevésbé súlyos hibához is vezet. Aki figyelmetlenül éli az életét, azaz úgy, hogy nem figyel sem arra, ami körülötte történik, sem arra, amit saját maga tesz, az olyan hibákat követ el, amelyek a kicsi és kijavíthatótól a nagy és helyrehozhatatlanig terjednek.
A figyelem elkalandozásának orvoslása
Viszonyulásunknak pozitívnak kell lennie. A figyelem olyan, mint egy háziállat, amelyet sok mindenre megtaníthatunk, ha kellő türelmünk és kitartásunk van. Amikor elkalandozik a figyelmünk, újra és újra, akár százszor is összpontosítanunk kell, amíg be nem bizonyítottuk az elménknek, az érzelmeinknek és a testünknek, hogy az akarat irányítja a helyzetet, nem pedig a felszínes, pillanatnyi szeszélyek. De tegyük mindezt tudatosan és örömmel, egész lényünkkel belemerülve abba, amit el szeretnénk végezni.
Az összpontosítás hiányának orvoslása
Teljes figyelemhiány nincs. Ugyanaz a megoldás, mint az előzőnél, csak még nagyobb türelemmel, itt ugyanis hosszabb időre lesz szükségünk.
A feledékenység orvoslása
Az már nagyon jó, ha van mire emlékeznünk. Hiszen itt nem akármilyen feledésről van szó, hanem egy olyan tapasztalatról, amely nem is érintette meg a tudatot.
Az emlékezés azonban nem azt jelenti, hogy pszichénk fájdalmaival, tartós nehezteléseivel és kiolthatatlan vágyaival teli, vég nélküli útjain kóborlunk. Ez azt jelenti, hogy az érzelmeket és az elmét is értékes dolgokkal tápláljuk, a haszontalanokat pedig elhagyjuk, és mindenben a legjobbat keressük, hogy elősegítsük lelkünk további fejlődését.
A tévedések orvoslása
Ne gondoljuk azt, hogy a tévedések halálos bűnök, amelyektől sohasem fogunk tudni megtisztulni. De ne legyünk velük könnyelműek sem, mintha jelentéktelen semmiségek volnának.
Ha lesújt bennünket egy hiba, ez azt jelenti, hogy tudatosult bennünk, és már csak ki kell javítani.
Ha semmilyen fontosságot nem tulajdonítunk egy hibának, akkor ez a figyelem hiányáról árulkodik, és arról, hogy kevés bennünk az érdeklődés és a szerénység, a kényelemnek és a hiúságnak viszont bővében vagyunk.
Delia Steinberg Guzmán
Olvastad már?
Az akaratlagos figyelem
A tudat megerősítése a figyelem segítségével
A figyelem és az érzékszervek
Azt mondták... a figyelemről