Giordano Bruno

Az emlékezet és képzelet művészete

Az emlékezet és a képzelet művészetét nemcsak a reneszánszban, hanem már az ókorban és a középkorban is gyakorolták. Giordano Bruno maga is foglalkozott ezzel a témával, sőt jelentősen át is alakította ezeket a módszereket, méghozzá úgy, hogy – az egyszerű mnemotechnikán túl – az istenihez való felemelkedés eszközévé tette a gyakorlatokat.

Giordano Bruno világképe mai szemszögből

Mitől válnak Bruno nézetei számunkra olyannyira aktuálissá? Ennek elsősorban két oka van: először is elmondhatjuk, hogy ma is egy Brunóéhoz hasonló, átalakuló korszakban élünk. Akkoriban, a 16. század végén az emberek a reneszánsz végét és az ellenreformációt élték át. Galilei (1564–1642) megfogalmazta a szabadesés törvényeit (1602), felfedezte a Jupiter holdjait és elősegítette a kopernikuszi világkép diadalát. A szellemi átalakulás korszaka volt tehát – akárcsak ma.

A hősi megszállottságokról, avagy a szerelemről

Giordano Bruno, a reneszánsz filozófus sokoldalúsága és oly széleskörű tudása lenyűgöző lehet a talán túlságosan is egy-egy részterületre szakosodott mai ember számára. Műveiben ugyanazzal a könnyedséggel és zsenialitással taglalja kozmológiai, matematikai és filozófiai tanításait, és a reneszánsz gondolkodókra éppúgy hivatkozik, mint a preszókratikusokra. Óriási – minden túlzás nélkül: számunkra is időnként a jövő ismereteit tartalmazó – életművében a Hősi megszállottságok című írása kiemelkedő helyet foglal el, ugyanis ebben Brunóval mint költővel és misztikussal ismerkedhetünk meg.

Giordano Bruno: A szerelemről

Egy vers a szerelemről Giordano Bruno tollából.

Giordano Bruno (1548–1600)

Több mint négyszáz éve, 1600. február 17-én végezték ki Rómában az inkvizíciós eljárás hosszú, nyolc évig tartó szakasza után Giordano Bruno olasz filozófust, aki inkább vállalta a máglyahalált, de nem vonta vissza tanait. Az azóta eltelt időszakban sokszor változott a filozófus megítélése, attól függően, hogy milyen ideológiai vagy politikai áramlat tűzte a nevét zászlajára.