A szárnyas és a szárnyat adó isten – két önismereti út Hermész és Dionüszosz égisze alatt

Esemény típus
Előadás
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. ker., Rigó u. 6–8.
A pszichológia szemszögéből nézve az archetípusok bennünk rejlő ősi hajtóerők. Ha megismerjük és megértjük őket, közelebb juthatunk saját magunk megismeréséhez is, az önismeret hatalmával élve pedig képesek leszünk tudatosan megnyilvánítani ezeket az erőket hétköznapjainkban. Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola férfi archetípusokról szóló előadássorozatának 2015. április 25-i alkalmán két olyan istenség jellemzőiről esett szó Rusznák György és Kovács Balázs felvezetésében, akiket csaknem lehetetlen hosszú távon egyetlen dologgal lekötni, hiszen mentális és lelki erejük nemcsak határtalan, hanem folyamatosan mozgásban is van. Ahogy a földi képviselőiket is folytonos, sebes keresésre sarkallja elméjük, hogy a formák mögött rejlő lényeg új és új megnyilvánulásait kutassák. Rájuk gondolva ezért az előadók filmrészletekkel, fotókkal és egy önismereti teszttel igyekeztek sokszínűvé, érdekessé tenni a változatosságot kedvelő isteni alakokkal való ismerkedést.

Hermész, a lélekvezető

„Az istenségeket gyakran jelenítik meg rájuk jellemző tárgyakkal, szimbólumokkal, állatokkal. Ezekből az attribútumokból nemcsak magáról az istenről tudhatunk meg többet – kezdte az előadást Rusznák György –, hanem arról is, hogy mint archetípusok, milyen erőket mozgathatnak meg bennünk.” Hermészt például gyakran ábrázolják kaduceusszal, egy pálcával, amelyen két kígyó kanyarog, hogy a bot végén találkozzanak. Hermész, az isteni és a földi világ közti hírvivő egyik erőssége ugyanis az, hogy képes az ellentéteket egyesíteni. Nem véletlenül mondják azokra, akikben archetípusként Hermész dominál, hogy kifejezetten jó kommunikációs készséggel vannak megáldva, hiszen tulajdonképpen itt is az ellentétek, a különböző álláspontok egymáshoz közelítéséről van szó. Nem beszélve arról, hogy „Hermész a halottak, vagyis a lelkek túlvilági kísérője, lélekvezető, a Hermész-férfi pedig bárkit képes megérteni, bárkinek azonosulni tud a gondolataival–érzéseivel” – kötötte össze Rusznák György a felmerült ismereteket.

Abban, hogy megértsen másokat, nagy szerepe van erős mentális képességének, gyors felfogásának is, ahogy az „istenek hírnökeként” emlegetett olümposzi is pillanatok alatt ott terem szárnyas sarujával és sisakjával, ahol dolga akad. De nemcsak vágtázó gondolatait nehéz utolérni, hanem sokszor őt magát is: a Hermész-férfiben a kereskedők és tolvajok védőistenének ereje lobog, de megeshet, hogy csak a saját érdekét nézi, nem teszi, amihez nincsen kedve, és ahol mégis azt várják el tőle, hogy megbízható legyen, onnan egyszerűen továbbáll. Erre utal az is, ahogy a bemutatott filmrészletben („Kapj el, ha tudsz”) a csalót alakító Leonardo DiCaprio ügyesen és mániákusan menekül az FBI elől – mindaddig, amíg egy ügynök (Tom Hanks) az értésére nem adja, hogy többé már nem üldözik, de tapasztalatait tudnák hasznosítani a hatóságok. Mindez párkapcsolatában is megnyilvánul ennek az archetípusnak: ha párja nem akarja mindenáron lekötni az ilyen férfit, hanem szabad teret ad neki, akkor hűséges lesz…

És éppen az lehet a tanulság a Hermész-típusú férfinak, hogy a csapongások és kettősségek közepette tanulja meg irányítani saját magát, váljon képessé egyesíteni az ellentéteket, és érezzen több felelősséget a környezete iránt. A benne meglévő tudással kezdje el megszilárdítani jellemét, és a határokat átlépő bátorságával terjessze ki minél jobban az erejét. Váljon az emberek kalauzává, és ossza meg a tapasztalatait, az örökös rohanás ellenére is találja meg az állandóságot belül.

Dionüszosz, a formabontó

A szőlőtermesztés, a bor és a színjáték istenét bár nem szárnyak repítik, képtelenség csapdába ejteni. Számos olyan mítosz kapcsolódik Dionüszosz alakjához, amelyben fogva tartják vagy egyesen megölik – és mindannyiszor megmenekül, kiszabadul, újjáéled. Az a férfi, akiben ez az archetípus a leginkább meghatározó – folytatta Kovács Balázs az előadást –, jellemzően nem ragaszkodik semmilyen formalitáshoz. Erre következtethetünk abból is, hogy a mítoszbéli Dionüszosz képes újra és újra újjászületni, amíg a szíve sértetlen marad, vagyis amíg a lényeg változatlan. Az, akiben ez az erő él, a formáknál sokkal többre tartja a mögöttes tartalmat, az érzések, az élmények, a történések esszenciáját. Enélkül a mélység nélkül azonban könnyen előfordulhat például egy ilyen férfival, hogy hipp-hopp felbontja a házasságát, mondván „ez is csak egy forma”, ha úgy érzi, intenzívebb szerelemre talált másvalaki karjaiban.

De ez a könnyed viszonyulás nem pusztán ilyen visszás döntésekre ragadtatja: a Holt költők társaságából bemutatott filmrészletben az irodalomtanárt alakító Robin Williams arra buzdítja diákjait, hogy – „carpe diem” – éljenek a mának. Ugyanakkor mindez a visszájára is fordulhat, ha az ilyen ember nem megfelelő eszközt választ ahhoz, hogy új és új hatások érjék, és például szenvedélybeteg lesz. Persze nem holmi élvhajhászatot ért ezalatt a filmben szereplő tanár sem, hanem annak megértését, hogy amikor valami vagy valaki elgépiesedik, akkor jobb felrúgni a megkövült szabályrendszert, hogy visszatérhessünk az eredeti szándékhoz, az igazi valósághoz… Ki kell használnunk lehetőségeinket, és mindenben megtalálni a valódi szándékot. Gyakran előfordul, hogy a félreértésekből vita, feszültség kerekedik, de a dionüszoszi archetípus embere képes rá, hogy humorral feloldja a helyzet túlzott komolyságát. Ez is Dionüszosz ereje, aki számára az ember a lényeg és ez a lelkesítő erő sokszor abban nyilvánul meg, hogy a régi igazságok, a megtalált szépség és jó kifejezésére mindig új és j formát keres, sokszor első ránézésre meglepőt vagy megbotránkoztatót, ahogy azt például a Hair című musical Bergere teszi…

A Dionüszosz-férfi „feladata” az, hogy megszilárdítsa saját önazonosságát, így örök mozgékonyságát arra használja, hogy a formák mögött húzódó valódi lényeget, vagyis a látszólagos különbségek mögötti egységet megnyilvánítsa. Fontos, hogy elmélyítse megfigyelési képességét, és próbálja távol tartani magát attól, hogy állandóan menny és pokol között, hirtelen hullámhegyből hullámvölgybe repüljön, majd szálljon alá. Így az állandó menekülési vágy helyett tartós kapcsolatot tud majd kiépíteni önmagával és szeretteivel is.