Esemény típus
Filmklub
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. ker., Rigó u. 6–8.
Női archetípusok a filmvásznon – Piaf
„Szeressen, szeressen és szeressen”. Így felel a Piaf című film egyik kulcspontján a főszereplő arra a kérdésre, hogy milyen tanácsot adna egy nőnek, egy fiatal lánynak és gyereknek. A hamisítatlan Aphrodité-válasz az egyik oka, amiért az Édith Piaf sanzonénekesnő életét feldolgozó mű apropóján került reflektorfénybe az Aphrodité archetípus a FILO-Film Női archetípusok a filmvásznon sorozatának második alkalmán.
„Az ősképek, vagy archetípusok közül Aphrodité a tökéletes szépség és harmónia, a teljesség utáni vágy, az értelem fényétől ragyogó nemes érzelem, a lelkesedés, a hajnal első sugara, az újjászületés” – mutatta be még a film előtt néhány szóban a szerelem istennőjében megtestesülő erőt Hóbor Anita, a filmklub háziasszonya. A filmet követően a résztvevők egy közösen kitöltött rövid feleletválasztós teszt segítségével fejtegethették tovább, milyen is az, akiben ez az erő látványosan megnyilvánul. Hogyan viselkedik kislányként, mivel tölti szabadidejét, milyen pályát választ, mik adják az erejét és mik lehetnek a tanulnivalói? A teszt és a film kapcsán kialakult beszélgetésből hamar kirajzolódott Aphrodité kettős természete, amit a mítosz Aphrodité Urania és Aphrodité Pandémosz alakjában fogalmaz meg.
Aphrodité Urania az égi szerelem, az embert nemesítő szépség, amely nem függ a test esztétikájától. Édith Piaf külseje nem volt különleges, mégis ahogy énekelni kezdett, megszépült, és ami fontosabb, hallgatóságára is lélekemelően hatott. Ez az érzékenység és közvetítő erő dolgozik minden égi archetípust megragadó művészben és minden múzsában, de megjelenhet bárkiben, aki fogékony az ideákra és törekszik a közvetítésükre.
Pandémosz jeleníti meg a világ részei közti vonzást, a gravitáció erejétől kezdve az emberek közti kapcsolódásokig (melyre a szó etimológiája is utal), legyen szó szerelemről vagy barátságról. „Ő” tesz képessé arra, hogy meglássuk a körülöttünk levő világban a szépség megnyilvánulásait – egy virágban éppúgy, mint egy falon osonó kis pókban, vagy a körülöttünk élő emberekben. Bár a film nem emelte ki, Édith Piafról tudható, hogy sok ifjú tehetséget fedezett fel és indított el a pályáján. Ám ha ehhez az erőhöz nem társul bennünk kellő tudatosság és megkülönböztető képesség, a vonzódásból függőség, a mindenkiben meglátott jóból csapongó párkapcsolati élet alakulhat ki, ahogy ez az énekesnővel is megtörtént.
Érdemes megfigyelni magunkon, hogyan hat ránk, ha találkozunk az esztétikummal. Észrevesszük-e egyáltalán a világban és egymásban a szépet és a jót? Vagy leköti a figyelmünket az, ami nem működik jól? Ha megláttuk, tudunk-e kitartóan munkálkodni azért, hogy éltessük? Képesek vagyunk-e megőrizni a rácsodálkozás képességét és a lelkesedést? Képesek vagyunk-e újjászületni nap mint nap, vagy legalább időről időre, miközben nem feledkezünk meg hosszú távú céljainkról?
Ha még nem vagyunk elégedettek a válasszal, ne csüggedjünk. Aphrodité ereje – és az őt kiegészítő többi minőség – fejleszthető. Keressük azt, ami lelkesedéssel tölt el és vágjunk bele! Ne szégyelljünk szerelmesnek lenni egy táncba, egy dalba, egy tudományba, a természetbe vagy bármibe, aminek megláttuk a szépségét. Vessünk néhány pillantást magunkra is ezzel a kereső tekintettel, hogy a megtalált értékek lendületet és frissességet kölcsönözhessenek tetteinknek. Hogy végül együtt énekelhessük Édithtel: Non, rien de rien, non, je ne regrette rien, Nem, nem és nem, nem bánok semmit sem.
Kovács−Torma Réka
„Szeressen, szeressen és szeressen”. Így felel a Piaf című film egyik kulcspontján a főszereplő arra a kérdésre, hogy milyen tanácsot adna egy nőnek, egy fiatal lánynak és gyereknek. A hamisítatlan Aphrodité-válasz az egyik oka, amiért az Édith Piaf sanzonénekesnő életét feldolgozó mű apropóján került reflektorfénybe az Aphrodité archetípus a FILO-Film Női archetípusok a filmvásznon sorozatának második alkalmán.
„Szeressen, szeressen és szeressen”. Így felel a Piaf című film egyik kulcspontján a főszereplő arra a kérdésre, hogy milyen tanácsot adna egy nőnek, egy fiatal lánynak és gyereknek. A hamisítatlan Aphrodité-válasz az egyik oka, amiért az Édith Piaf sanzonénekesnő életét feldolgozó mű apropóján került reflektorfénybe az Aphrodité archetípus a FILO-Film Női archetípusok a filmvásznon sorozatának második alkalmán.„Az ősképek, vagy archetípusok közül Aphrodité a tökéletes szépség és harmónia, a teljesség utáni vágy, az értelem fényétől ragyogó nemes érzelem, a lelkesedés, a hajnal első sugara, az újjászületés” – mutatta be még a film előtt néhány szóban a szerelem istennőjében megtestesülő erőt Hóbor Anita, a filmklub háziasszonya. A filmet követően a résztvevők egy közösen kitöltött rövid feleletválasztós teszt segítségével fejtegethették tovább, milyen is az, akiben ez az erő látványosan megnyilvánul. Hogyan viselkedik kislányként, mivel tölti szabadidejét, milyen pályát választ, mik adják az erejét és mik lehetnek a tanulnivalói? A teszt és a film kapcsán kialakult beszélgetésből hamar kirajzolódott Aphrodité kettős természete, amit a mítosz Aphrodité Urania és Aphrodité Pandémosz alakjában fogalmaz meg.
Aphrodité Urania az égi szerelem, az embert nemesítő szépség, amely nem függ a test esztétikájától. Édith Piaf külseje nem volt különleges, mégis ahogy énekelni kezdett, megszépült, és ami fontosabb, hallgatóságára is lélekemelően hatott. Ez az érzékenység és közvetítő erő dolgozik minden égi archetípust megragadó művészben és minden múzsában, de megjelenhet bárkiben, aki fogékony az ideákra és törekszik a közvetítésükre.
Pandémosz jeleníti meg a világ részei közti vonzást, a gravitáció erejétől kezdve az emberek közti kapcsolódásokig (melyre a szó etimológiája is utal), legyen szó szerelemről vagy barátságról. „Ő” tesz képessé arra, hogy meglássuk a körülöttünk levő világban a szépség megnyilvánulásait – egy virágban éppúgy, mint egy falon osonó kis pókban, vagy a körülöttünk élő emberekben. Bár a film nem emelte ki, Édith Piafról tudható, hogy sok ifjú tehetséget fedezett fel és indított el a pályáján. Ám ha ehhez az erőhöz nem társul bennünk kellő tudatosság és megkülönböztető képesség, a vonzódásból függőség, a mindenkiben meglátott jóból csapongó párkapcsolati élet alakulhat ki, ahogy ez az énekesnővel is megtörtént.
Érdemes megfigyelni magunkon, hogyan hat ránk, ha találkozunk az esztétikummal. Észrevesszük-e egyáltalán a világban és egymásban a szépet és a jót? Vagy leköti a figyelmünket az, ami nem működik jól? Ha megláttuk, tudunk-e kitartóan munkálkodni azért, hogy éltessük? Képesek vagyunk-e megőrizni a rácsodálkozás képességét és a lelkesedést? Képesek vagyunk-e újjászületni nap mint nap, vagy legalább időről időre, miközben nem feledkezünk meg hosszú távú céljainkról?
Ha még nem vagyunk elégedettek a válasszal, ne csüggedjünk. Aphrodité ereje – és az őt kiegészítő többi minőség – fejleszthető. Keressük azt, ami lelkesedéssel tölt el és vágjunk bele! Ne szégyelljünk szerelmesnek lenni egy táncba, egy dalba, egy tudományba, a természetbe vagy bármibe, aminek megláttuk a szépségét. Vessünk néhány pillantást magunkra is ezzel a kereső tekintettel, hogy a megtalált értékek lendületet és frissességet kölcsönözhessenek tetteinknek. Hogy végül együtt énekelhessük Édithtel: Non, rien de rien, non, je ne regrette rien, Nem, nem és nem, nem bánok semmit sem.
Kovács−Torma Réka