Utazás téren és időn át

1. rész: India, Karnátaka állam
A léleknek az a vágya, amely gyakran arra ösztönöz bennünket, hogy elhagyjuk hétköznapjaink helyszíneit, körülményeit, manapság sokkal egyszerűbben teljesülhet, mint az elmúlt évszázadokban. De vajon mire használjuk ezt a lehetőséget? Hogyan térünk vissza egy-egy utazásról? Kétezer éve Seneca így figyelmeztette barátját, Luciliust: „Szívet kell cserélned, nem égboltot.” 
A sorozatban közeli vagy távoli tájakról visszatért előadók mesélnek arról, hogy az utazásaik során szerzett tapasztalataik hogyan hatottak az értékrendjükre, a felelősségérzetükre, az önismeretükre. Miként változtatott egy történelmi helyszín, egy szent hely meglátogatása, az emberekkel, ételekkel, és a természet más erőivel való találkozás az életükön, világlátásukon?
Az első alkalommal India olyan tájaira kalauzolja az előadó a vendégeit, amelyek kevésbé ismertek az európaiak számára. A Dekkán-fennsíkon, Karnátaka államban fogunk barangolni, évszázadokkal ezelőtt tündöklő birodalmak központjaiban. Életre kelnek Hampi, Halebid, Belur szent helyei, és még ki tudja, mi minden…