A varázsmesék valósága: összekötni az eget és a földet címmel tartott előadást az Új Akropolisz Filozófiai Iskola tagja, Apáti János a budapesti Műterem kávézóban. A május tizenhetedikén tartott eseményen az előadó a népmesék világába kalauzolta el a jelenlévőket. 

Minden nemzetnek, kultúrának megvannak a saját meséi, amelyek régi tanításokat, tapasztalatokat ölelnek fel. A történetek hősei és a próbatételek sorozatai mind-mind a lelki fejlődésünket szolgálják, amennyiben képesek vagyunk jelentésüket saját magunkra vetíteni.

Mi a szabadság? Sokféle szabadság létezik. Szólásszabadság, vallásszabadság, …
Ami közvetlenebbül kapcsolódik életünk mindennapjaihoz, az vajon milyen szabadság lehet? Érthetjük alatta például azt, hogy bármit megtehetünk, amit csak akarunk. Tehát a cselekvés szabadságát. De érthetjük alatta az érzéseink szabadságát is. Amennyiben tudjuk irányítani, hogy mit is érezzünk. Vagy a gondolataink szabadságát, amire talán nagyobb ráhatásunk van. Vagy mégsem?
 

Május 24-én Székesfehérváron.

Vajon hogyan viszonyultak a fákhoz eleink? Miként jelentek meg a régi korok kultúráinak mitológiájában? 

Utazásra invitáljuk az érdeklődőket a szimbólumok világába, ahol a fák és életfák szerepét ismerhetjük meg a germán mitológia szent kőrisfájától a kelták fakultuszán át a magyarság égig érő fájáig. 

A Műterem Kávézóban, a FiloCafé eseménysorozat újabb alkalmán, 2024. március 14-én este kíváncsi érdeklődők gyűltek össze, hogy bepillantást nyerhessenek Mája, a káprázat indiai istennőjének játékaiba.

A rövid felvezetést követő kerekasztalbeszélgetések apropóját Delia Steinberg Guzmán Mája játékai című, közelmúltban megjelent második kiadása adta. De ki is ez a titokzatos istennő? A keleti istenek között magát az illúziót jelenti, amely átszövi életünket, ott van mindenhol, mindenkor, mindenben. Világunk kettős természetét igyekszik számunkra megmutatni, amely látható és láthatatlan részből áll. Bennünket, embereket, akik olykor nehezen tudunk a dolgok mögé látni, összeköt a lényeggel. Minden mögött, amit ismerünk, létezik egy még lényegibb világ.

A saját magunktól való félelem abban a „sötét részben” rejlik, amely tudatunk mélyén és az alig megvilágított részén honol. Ez nem valamiféle álnok sötétség, csupán tudatlanság. Ezért az érveknél erősebbek a szenvedélyek, a bátorságnál a gyengeség, a nagylelkűségnél az önzés. A megélhetés napi gondjai, emberi és érzelmi kapcsolataink megmászhatatlan hegyekké nőnek, ráadásul el is zárják előlünk a szellemi valóságok látványát; az egyetlen vagy a legfőbb valósággá válnak.

• Mi tegyünk a félelmeinkkel?
• Nálunk történt
• Új Akropolisz a világban
• Programajánló

Hogyan szerezhetjük vissza koncentráló képességünket, hogy újra kapcsolódhassunk saját magunkhoz?

Ha már érezted úgy, hogy semmire sem tudsz igazán összpontosítani,
hogy a legfontosabb dolgokra nem jut idő,
hogy elvesztél az útvesztőben,
hogy szeretnéd végre összeszedni magad, hogy megvalósítsd, amit kitűztél magadnak,
akkor ez a program neked is szól.

Május 10-én Győrben.

A temesvári Új Akropolisz helyi tagjai ellátogattak egy idősotthonba, ahol a bentlakókkal az egészség fontosságáról beszélgettek, és arról, hogyan tehetünk érte különféle átmozgató gyakorlatokkal. Ezután interaktív, figyelem- és emlékezetfejlesztő gyakorlatsort mutattak az időseknek az önkéntesek, akik lelkesen részt vettek a feladatokban.

Ezen a programon a résztvevők Platón és Arisztotelész tanításait alapul véve a szerelem és barátság mélységeit kutatták filozófiai értelmezés szerint. Platón nézete a szerelemről, mint a szépség és tökéletesség utáni vágy, eszmecserére inspirálta a hallgatóságot a vágy természetéről és az eszményi emberi kapcsolatokról.

Tajvanon a remény szükségességéről beszélgettek az Új Akropolisz workshopján. A fő kérdés az volt: Hogyan boldoguljunk egy olyan világban, amelyben egyre több a bizonytalanság, és egyre kevésbé múlik rajtunk, hogy milyen körülmények között élünk?