Apollón, a harmónia szerelmese

Apollón, a görög isten archetípusáról tartott előadást Rusznák György történész az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtéren 2019. március 6-án. Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola önkéntese a Kariatidák Görög-Magyar Nők Kulturális Egyesülete vendége volt, és előadásából kiderült, hogyan lehet bánni az isteni lantos földi képviselőivel, mit lehet bennük szeretni, és mit lenne érdemes átalakítaniuk magukban. Ahogy a programajánlóban szerepelt: „Fény- és árnyoldalak, harcok és mókák – most a látszat mögé nézünk”.

Rusznák György történészt, az Új Akropolisz Filozófiai Iskola önkéntesét és instruktorát már többedszerre kérte fel görög kultúra, irodalom, zene, tánc, gasztronómia, sport és más társadalmi hagyományokat ápoló egyesület, hogy a görög mitológia tárgyköréből merítve beszéljen egy-egy izgalmas témáról. Legutóbb „Férfi archetípusok – Apollón, a harmónia szerelmese” címmel tartott előadást „a férfiról, akit mindenki irigyel, de tökéletesség utáni vágyát nehéz kielégíteni. Aki mindent mindig jobban tud, mégis képes elegáns és nagylelkű is lenni. Szerelmese a szépségnek, de nem szívesen »koszolja be magát«.”

A kb. 50 főt vonzó előadás nem véletlenül kapta az „Elbűvölő agymenő” alcímet, hiszen az Agymenők című vígjátéksorozat főhőse, Sheldon Cooper egy „tipikus apollóni figura”, aki megtestesíti az archetípus tengernyi erejét, de bőséges példával szolgál arra is, hogy torzulhatnak az isten vonásai emberi hibákká. Az Új Akropolisz előadója – több más film jelenetei mellett – jó héhány pillanatot kiemelt a komédiából. Kiderült például, hogy Sheldon – a szélsőséges Apollón-típus – úgy vágyik a tökéletességre, hogy mindenek mércéjeként saját vélt igazát állítja középpontba. Önelégült fickó, barátai is nehezen tudják elviselni: alig hagyja el az ajkát dicséret, inkább a bírálatban jeleskedik, és eszébe sem jut, hogy talán megkímélhetné embertársait gőgös ítélkezéseitől. Ahogy a mitológiai Apollón fegyvere a távolra vivő íj és nyíl, ugyanígy az ilyen típusú ember is gyakorta távolságtartó, aki nem enged közel magához másokat, hiszen minden újabb vélemény csak torzít a harmónián, saját ideálisnak tekintett nézőpontján.

Erre a típusra jellemző, hogy az egész világot szeretné megérteni és egységként felfogni, de ebbe az egységbe nem mindig férnek bele mások emberi gyarlóságai. „Ez az objektív látószög persze nagy előny, ha pl. egy bíróról beszélünk, de az emberi kapcsolatokban adódhatnak emiatt nehézségei az Apollón-típusú embernek – fűzte hozzá Rusznák György. – El kell fogadnia, hogy az élet állandó változás, és hogy ami törvényszerű, sokszor kegyetlen, és a kegyetlenséggel kivívott törvényesség nem jó, hiszen az életünket érzelmek és erkölcsök is folyton befolyásolják.”

Így az Apollón vágyta harmónia magasabb szinten jelenik majd meg, amikor a különböző emberek legkülönfélébb ereje összeadódik, és ebből az egységből valami új születik. Lehet az egy projekt végeredménye, egy zenedarab, vagy akár egy harmonikus együttműködésre képes kisebb-nagyobb emberi közösség.