Esemény típus
Előadás
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. ker., Rigó u. 6–8.
A szellem és a gondolat szabadságának napja az Új Akropoliszban
Nyughatatlan igazságkeresés, szókimondó őszinteség, meg nem alkuvó jellem – Giordano Brunóról, a tanítóról és vándorhumanistáról sokféle jelzőt sorolhatunk, mégis a legfontosabb talán, hogy klasszikus értelemben vett filozófus volt. A philo-szophia, a bölcsesség szeretete vezérelte minden belső keresését és ez adta gerincét tanításainak és elméleteinek. 1600. február 17-én, 7 évnyi börtönfogság és 52 évnyi szellemi szabadság után máglyahalált halt nézeteiért, ezért az Új Akropolisz központjaiban országszerte A szellem és a gondolat szabadságának napjával emlékeztek a nagyhatású filozófusra idén február 17-én.
A Főnix Kultúrműhely előadói öt minielőadásból álló sorozattal idézték meg Brunót. Rusznák György történész segített megismerni a szellemi gyökereket, amelyekből a filozófus táplálkozott és amely tanítások továbbgondolásával felépítette világnézeti rendszerét, amelyet Bán Krisztián segítségével ismerhetett meg részletesebben a hallgatóság. Ahogy az előadó felvázolta, a szellem szabadsága kötelez a nyitottságra, hiszen „mindenben benne van a teljesség, csak különbözőképpen”, és ez a sokféleség nyilvánul meg a világmindenség számtalan szemmel látható formájában. Ugyanakkor azt gondolni, hogy ez a sokféleség csupán önmagáért van, értelem és cél nélkül való, s csupán anyagi eszközökkel mérhető és tanulmányozható, olyan, mintha egy templom vagy raktár rendeltetését a fal tégláinak mérete alapján akarnánk megragadni.
Pálosi-Magyar Myrtill előadása végigkalauzolt Giordano Bruno kalandos, külső-belső utazásokkal teli életén, Deák Szilvia pedig A kilenc vak történetén keresztül adott betekintést tanításának egy szegletébe. Bruno ebben a történetben egy platóni gondolatra épít, amely kilenc embertípust határoz meg az alapján, hogy „ki mennyit látott és ki mennyit felejtett” a szellemi igazságokból, amelyeket születése előtt tapasztalt. A platóni filozófus, a zsarnok, a szofista, a földműves, a művész, a pap, a majdan orvossá fejlődő tornász, , az üzletember és a király típusának Bruno megfeleltet egy-egy ifjút, akik a „szellemi vakság” egy fokáról indulnak útnak, hogy megkeressék a saját képességeikben rejlő megoldást, és visszaszerezzék tisztánlátásukat.
A kilenc vak történetét a Filoszín színjátszó csoportja segítségével mozgásszínházi előadásban is megtekinthették a résztvevők. A darab rávilágított, hogy nem az számít, milyen fényesre csiszoljuk, vagy mekkora erővel feszegetjük az igazság varázsszelencéjét. Ha az ember megleli a kulcsot saját magához, ahhoz, hogy saját képességei és adottságai szerint hogyan válhat jobbá és igazságosabbá, akkor a szelence magától feltárul.
Nagy Ildikó
Nyughatatlan igazságkeresés, szókimondó őszinteség, meg nem alkuvó jellem – Giordano Brunóról, a tanítóról és vándorhumanistáról sokféle jelzőt sorolhatunk, mégis a legfontosabb talán, hogy klasszikus értelemben vett filozófus volt. A philo-szophia, a bölcsesség szeretete vezérelte minden belső keresését és ez adta gerincét tanításainak és elméleteinek. 1600. február 17-én, 7 évnyi börtönfogság és 52 évnyi szellemi szabadság után máglyahalált halt nézeteiért, ezért az Új Akropolisz központjaiban országszerte A szellem és a gondolat szabadságának napjával emlékeztek a nagyhatású filozófusra idén február 17-én.
A Főnix Kultúrműhely előadói öt minielőadásból álló sorozattal idézték meg Brunót. Rusznák György történész segített megismerni a szellemi gyökereket, amelyekből a filozófus táplálkozott és amely tanítások továbbgondolásával felépítette világnézeti rendszerét, amelyet Bán Krisztián segítségével ismerhetett meg részletesebben a hallgatóság. Ahogy az előadó felvázolta, a szellem szabadsága kötelez a nyitottságra, hiszen „mindenben benne van a teljesség, csak különbözőképpen”, és ez a sokféleség nyilvánul meg a világmindenség számtalan szemmel látható formájában. Ugyanakkor azt gondolni, hogy ez a sokféleség csupán önmagáért van, értelem és cél nélkül való, s csupán anyagi eszközökkel mérhető és tanulmányozható, olyan, mintha egy templom vagy raktár rendeltetését a fal tégláinak mérete alapján akarnánk megragadni.
Pálosi-Magyar Myrtill előadása végigkalauzolt Giordano Bruno kalandos, külső-belső utazásokkal teli életén, Deák Szilvia pedig A kilenc vak történetén keresztül adott betekintést tanításának egy szegletébe. Bruno ebben a történetben egy platóni gondolatra épít, amely kilenc embertípust határoz meg az alapján, hogy „ki mennyit látott és ki mennyit felejtett” a szellemi igazságokból, amelyeket születése előtt tapasztalt. A platóni filozófus, a zsarnok, a szofista, a földműves, a művész, a pap, a majdan orvossá fejlődő tornász, , az üzletember és a király típusának Bruno megfeleltet egy-egy ifjút, akik a „szellemi vakság” egy fokáról indulnak útnak, hogy megkeressék a saját képességeikben rejlő megoldást, és visszaszerezzék tisztánlátásukat.
A kilenc vak történetét a Filoszín színjátszó csoportja segítségével mozgásszínházi előadásban is megtekinthették a résztvevők. A darab rávilágított, hogy nem az számít, milyen fényesre csiszoljuk, vagy mekkora erővel feszegetjük az igazság varázsszelencéjét. Ha az ember megleli a kulcsot saját magához, ahhoz, hogy saját képességei és adottságai szerint hogyan válhat jobbá és igazságosabbá, akkor a szelence magától feltárul.
Nagy Ildikó