Dr. Bujáki Márton

Nehéz manapság igazságosság dolgában jó tájolóra lelni a gondolatok és az érzelmek tengerén. Miközben folyton hajtunk és mégis ezernyi teendő vár ránk türelmetlenül, egyre-másra úgy érezzük, mintha életünk hajóját sötét éjszakában dobálná a szél szeszélye. Talán már nem is mi vagyunk a kapitány, hiszen fogalmunk sincs, mit tegyünk, honnan szerezzünk még néhány percet, kitől kérjünk szívességet és kinek mondjunk nemet. Bolyongásunknak ráadásul gyakran nemcsak mi magunk, hanem embertársaink is áldozatul esnek, akiket dühünkben ok nélkül megsértünk, tehetetlenségünkben vadul kritizálunk.

Miért rohan egy szerzetes egy majom és egy elefánt után, mit keres nála jogar és lasszó, és hogyan segíti ez a roham a mi szellemi fejlődésünket? Ezek a gondolatok mind felvetődhetnek, ha szemügyre vesszük ezt az ábrát, amely egy 17. századi buddhista meditációs festmény részlete. A kép szimbolikusan a kitartó „elmenevelés” útját meséli el, vagyis azt, hogyan csitíthatjuk le csapongó elménket, és vonhatjuk uralmunk alá gondolatainkat és érzéseinket. Mindezt azért, hogy ezzel is akadálymentesítsük az önismeret avagy a fejlődésünk ösvényét.

„A katonaságot az állam szörnyen vakmerő, meggondolatlan őrültjei irányítják, akik vallási elvek leple alatt ártatlan polgárokat mészároltatnak le és mindent elpusztítanak. Isten akarata ellen cselekszenek, és ennek csak sajnálatos, szomorú vége lehet.” – mondta a II. világháború idején Ueshiba Morihei japán harcművész. A 20. század elején az orosz-japán háborúban mutatott érdemei révén szép katonai karrier várhatott volna rá, ő azonban más utat választott.

Alvilágjárás, a görög mitológia eredete, a lant csillagkép és Luke Skywalker – mind kötődik valamilyen formában Orpheuszhoz, a görög mitológia rejtélyes alakjához, mondta el Rusznák György történész a Hunyadi Kultúrműhely legutóbbi kurzusán. Az Új Akropolisz görög archetípusokról szóló előadássorozatának idei utolsó, film- és zenei részletekkel tűzdelt állomásán fény derült az Orpheusz-típusú férfiak sajátos jegyeire. A filozófiai mélységet tükröző bemutatón kiderült, milyen nehézségekkel kell megküzdenie az életben ennek az embertípusnak, és milyen eszközei lehetnek ahhoz, hogy érvényesülni tudjon a mai világban.

Társas érintkezéseinkben és személyes kapcsolatainkban egyre nagyobb szerepet kapnak a virtuális kommunikációs csatornák. A mobileszközökön sebtében olvasott e-mailekben, a Facebookon, Twitteren és a gombamód szaporodó közösségi médiumok oldalain futótűzszerűen terjednek az angol eredetű kifejezések és rövidítések. Az eredetileg az üzleti hatékonyságot és az ügyintézés gyorsaságát szolgáló sűrített formák mára baráti és családi körben is szinte helyettünk beszél(get)nek.

A pszichológia szemszögéből nézve az archetípusok bennünk rejlő ősi hajtóerők. Ha megismerjük és megértjük őket, közelebb juthatunk saját magunk megismeréséhez is, az önismeret hatalmával élve pedig képesek leszünk tudatosan megnyilvánítani ezeket az erőket hétköznapjainkban. Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola férfi archetípusokról szóló előadássorozatának 2015. április 25-i alkalmán két olyan istenség jellemzőiről esett szó Rusznák György és Kovács Balázs felvezetésében, akiket csaknem lehetetlen hosszú távon egyetlen dologgal lekötni, hiszen mentális és lelki erejük nemcsak határtalan, hanem folyamatosan mozgásban is van.

A közönséget Gustav Holst Mars című szerzeménye fogadta az előadáson, ahol a római isten mellett számtalan más nép hadistenéről is beszélt Papp Tibor. A harci indulónak is beillő zeneművet egy kivetített idézet tette még beszédesebbé: „Csupán a gyávaság fogadja el a csapást, mit elkerülni még hatalma van”. Miután a zene elhalkult, a – többségében férfiakból álló – közönség megtudhatta, hogy az előadás napját, március 19-ét, Mars szent ünnepét az ókori Rómában a fegyverek és szántóeszközök megtisztításának szentelték. Bár az est mottója – „Csak az jöjjön, aki bírja!” – kecsegtetett izgalmakkal, a jelenlévő 25-30 férfi ekkor még nem sejtette, hogy a nap végén maga is fegyvert ragadhat majd.

Két istent ismerhetett meg a mitológia, a történelem, a képek, a filmek és a tánc szemszögéből, aki részt vett Bernát Ottilia és Rusznák György 2015. február 28-i előadásán a Főnix Kultúrműhelyben. A Héphaisztoszról (vagy Vulcanusról) és Aphroditéről (Venusról) szóló szemináriumon az archetípuskutatók arra a kérdésre keresték a választ, hogyan fedezhetjük fel magunkban a szépségnek, harmóniának, alkotásnak és művészetnek ezt a két védnökét, és mit tehetünk, hogy árnyoldalukat egyre kevesebbé, jó oldalukat pedig egyre inkább kihozhassuk magunkból mindennapjainkban.

Érezted már úgy, hogy megkötnek a körülmények? Vagy hogy belemerevedtél egy helyzetbe, és úgy tűnik, sehogy sem tudsz kijönni belőle? Hogy a múlt kutyaszorítóban tart és bilincset jelent minden automatikusan bekattanó rossz vagy nem megfelelő döntés? És ez így megy egészen addig, amíg meg nem találod a helyzet kulcsát? De azt csak akkor leled, ha megmozdulsz és keresni kezdesz…

48 csillagképet helyeztem a magasba, és pusztító fenevadakat költöztettem beléjük! – emelkedett föl Zeusz olümposzi trónusán, és bűntudatában lábával mennydörgést dobbantott. – De ennek vége! – szólt, és isteni testét átjáró forróságot érzett. – Elűzöm az emberiség sorsát megkeserítő szörnyszülötteket, és a csillagok fényéhez illőbb erényekkel lakatom be az égi mennyezetet!